Bemutatkozik Zsigó Olívia, a RIT Ösztöndíj 2019- es első díjazottja
2020. 07. 20.

Zsigó Olivía, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága által meghirdetett RIT Ösztöndíj 2019-es díjazottja.

Társaságunk első alkalommal hirdetett ösztöndíj pályázatot a 2019-es évben. Olyan kárpátaljai és kárpátaljai származású fiatal magyar képző- és iparművészek számára, akik 2019-szeptemberéig nem töltötték be 30. életévüket. Az ösztöndíj alapját a 2018-as Révész Imre Díj pénzjutalma képezi, amit Szalipszki Endre Magyarország Beregszászi konzulátusának nyugalmazott főkonzulja ajánlott fel fiatal Kárpátaljai tehetségek támogatására.

A fiatal művészek portfoliójuk és alkotói hitvallásuk alapján mérettek meg. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a pályájuk kezdetén, vagy annak korai szakaszában járó alkotókat milyen művészeti témák foglalkoztatnak, és milyen formát találnak elképzeléseiknek, illetve ez a munka mennyire összefogottan, közérthetően, milyen művészi szinten jelenik meg pályamunkájukban.


A beérkezett pályázatokat a Társaság tagjai közösen értékelték. A szavazatok összegzésének alapján a grémium egy fiatal keramikust, festőművészt, Zsigó Olíviát tartott érdemesnek a díjra 2019-es évben. Az ösztöndíj részét képezte egy egyszeri pénzjutalom nettó 10 000,00 UAH értékben, valamint kiállítási lehetőség és fórumainkon keresztül részletesebb bemutatkozás.

Zsigó Olivía a 2019-es Téli Tárlat megnyitóján Segélykérés című munkája mellett

Zsigó Olívia 1997-ben született Kárpátalján, Visken. 2013-2017 között az Ungvári Erdélyi Béla Képzőművészeti Szakközépiskola Kerámia Szakán tanult, ahol Dikun György és Erfán Irén voltak tanárai. 2017-2019 között a Kárpátaljai Művészeti Akadémia Kerámia Szakának volt a hallgatója Lukács Olga és Kopanszkij György vezetése mellett. Jelenleg a Lembergi Nemzeti Művészeti Akadémia Művészettörténelmi Szakának levelező tagozatos hallgatója

Így ír magáról ars poeticájában: „Szeretek a természet közelében lenni (jobb helyen nem is születhettem volna), jó érzés észrevenni olyan dolgokat, amelyek mellett mások néha csak elhaladnak. Gyakran fotózom is, viszont legtöbbször akármilyen minőségű is a fotótechnika, úgy érzem, nem eléggé tudja átadni az adott pillanat érzését.  Ilyenkor fordulok az olajfestékhez és ecsetjeimhez. Néha fél órát tudok eltölteni egy szín kikeverése mellet, és szerintem épp ebben van az egész varázsa, de amikor valamilyen filozófiai, nehéz téma jár a fejemben, akkor a “lapos” vászon már nem elegendő arra, hogy átadjam mindazt, amit szeretnék. Ilyenkor bukkan fel az agyag és a kemence. A kerámiával való foglalkozás egy egész rituálé, egyik kedvenc pihenési módom, holott néha bele lehet ám fáradni rendesen. Az egyenetlen felületek, a durva, szemcsés, göcsörtös faktúrák, a mázak megunhatatlan varázsa, amit annyi módon lehet kezelni és változtatni - mind az, ami alkotásra késztet.”

                                       

                               Érzések és gondolatok -2018,                                                               Magányos vacsora-2018,

                                  mázas kerámia, 55 x 13 x 10 cm                                                                kerámia-fa, 60 x 80 cm

Olívia egy alkotást adományozott a Társaság gyűjteménye számára, melynek címe Érzések és gondolatok, ezzel a munkájával bekerült a Társaság gyűjteményébe, munkája a RIT irodájában került elhelyezésre.

A díjátadó után kérdeztük Olíviát, hogy közelebbről is bemutathassuk a kárpátaljai művészélet egyik fiatal tagját.

- Jelenleg Lembergben művészetelméleti szakon tanul. Miért döntött ennél a szaknál? Mi vonzotta a művészetelmélethez?

- Ungváron 6 évig tanultam kerámia szakon, ebből négy évet szakközépiskolában, kettő évet pedig főiskolán és úgy éreztem hogy a további tanulás, fejlődés ezen a téren már csak rajtam múlik, konkrétan a kerámiára fordított időn, így logikus megoldásnak tűnt a szakmaváltás. Valamint az is megalapozta a szakválasztásomat, hogy úgy érzékeltem, elég gyakran hanyagoljuk az elméleti háttér megismerését egy alkotással kapcsolatan. Nem mindig gondolunk bele, hogy miért vannak a dolgok éppen így egy munkán elkészítve és nem másként. Nagyon sok dologra nyitották fel a szemem mind a művészet, mind a kultúra tanulmányozása kapcsán az ezen a szakon folytatott tanulmányaim. Kiderült számomra, a kettő egymás nélkül, az elmélet és tevékenység, tehát a  művészetcsinálás” semmire sem megy az elméleti háttér tisztázása nélkül. Mindazt, amit olvasok, hallok, látok megpróbálok átengedni magamon, jobban megérteni. Leginkább azokban az esetekben van így, amikor olyan művészi problémával találkozom, ami engem is érint - és így jobban át tudom adni a munkámban azt, amit szeretnék. Legyen az szatirikus megfogalmazású képregény, fotó vagy kerámia.

-Hogyan szeretné kamatoztatni diplomáját a későbbiekben, milyen tervei vannak a jövőre nézve?

- Abban biztos vagyok, hogy továbbra is szeretnék kerámiával foglalkozni. Szeretném kipróbálni magam az iparművészetben is, azaz korongozni, és különböző edényeket készíteni. Ez lehetőséget adna a költségeim fedezésére is. Úgyszintén, szívesen tanítanék. Még nem tudom, hogy a “tanár” szó szokásos értelmében vonz-e, vagy tegyük fel egy blog vagy privát kurzus formájában realizálnám ezt az elképzelésemet. Akárhogy is lesz, szeretném továbbadni azt, amit évek alatt gyűjtögettem magamban-magamnak, hátha mások számára is hasznos lehet.

- Elméleti képzésben vesz részt, hogy tud időt szakítani az alkotómunkára, a kerámia készítés idő- és anyag igényes ugyebár. Van lehetősége a kerámia gyakorlati folytatására, vagy inkább a másik két szerelemhez:-a fotográfiához és festészethez nyúlik ilyen helyzetekben?

Hallgatóként bejárok a kötelező előadásokra, ahol rengeteg kérdést kapunk és a választ szorgalmas kutatói munkával kell, hogy megtaláljuk. Előfordul, hogy fizikailag az “improvizált” műhelyemben vagyok és kerámiával foglalkozom, de közben pedig videó előadásokat nézek, hallgatok és válaszokat keresek. Igaz, valamennyire mégis behatárolja az időmet a továbbképzés. A festészettel kapcsolatban észrevettem magamon, hogy amikor szorít az idő, nem sikerül úgy, ahogy szeretném. Ahhoz, hogy fessek, teljesen nyugodtnak és kikapcsoltnak kell lennem. Gyakran rajzolgatok képregényeket, illusztrációkat a mindennapi vicces helyzetekről, mint egy rajzolt kisnapló, és ez számomra a kikapcsolódás egyik formája

                              

                        Tükröződés-2019, olaj-orgalit, 30 x 40 cm                                                Cím nélkül, digitális fénykép

- Mi az, ami a lencséje látókörébe kerül? Milyen témákat szeret fotózni leginkább?

- Ami a fotográfiát illeti, ha nem lenne ennyire elterjedt ez a művészeti ág, lehet, hogy kiszorítaná a kerámiát az első helyéről a szívemben, de így inkább valami különlegesebbel foglalkozom, a fényképészet pedig megmarad hobbiként. Sajnos, nincs profi felszerelésem, de ez nem akadály. Amit gyakran fotózok, az a természet. Ez egy elég ravasz húzás, szerintem, mert a természet önmaga csodálatosan szép és egy fotón ezt nem lehet/nagyon nehéz elrontani. Van egy egész virágos sorozatom, de szeretek régi városokban sétálgatni, naplemente környékén, és érdekes árnyék formákat felfedezni a sötétedő utcákon és elnyúló házfalakon. Van olyan, hogy ismeretlen embereket fotózok, ha épp egy gyönyörű kompozíció részeiként magukra hívják a figyelmemet.

Ha nyitott szemekkel járunk, akkor sok minden eszméletlenül szép dolgot lehet felfedezni!

Köszönjük szépen Olíviának a megosztott gondolatait, további sikereket és művészeti fejlődést kívánunk számára!

 

                                                                       

                                                                              Városi séta- Ungvári jelenetek 

Ungvár/2020                                                                                                                                      Kulin Ágnes, a RIT elnöke

© 2018 rit.uz.hu - all rights reserved
powered byForweb - Webáruház készítés