Ifj. Habda László 1961. február 27-én született. 1976 – 1980 között az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskola kerámia szakának hallgatója volt. Pályája azonban rendhagyóan indult. A kerámia szak elvégzése után ugyanis a festészet iránti vonzódása sokkal erősebbnek bizonyult, így abban bontakoztatta ki tehetségét. 1982 – 1996 között az Ungvári Művészeti Alapnál dolgozott. 1983-tól szerepel vásznaival a megyei, a nyolcvanas évek végétől az országos tárlatokon. 1985-től a Szovjetunió Képzőművészeti Szövetsége Ifjúsági Szervezetének tagja. 1990-től kap rendszeresen meghívásokat nemzetközi, illetve külföldi művésztáborokba. Első önálló tárlatára 1990-ben került sor Ungváron, két évre rá ugyanitt lépett közönség elé. Később önálló kiállítása volt Kassán, Sninán, Mosonmagyaróváron, Uzsicán (Szerbiában), Köningsfeldben (Németországban) és másutt. 1993-tól az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetség tagja. 2002-ben a képzőművészet terén végzett munkáját Boksay József - Erdélyi Béla Megyei Képző- és Iparművészeti Díjjal ismerték el. 2009-ben megkapta az Ukrajna Érdemes Művésze címet.
Ifj. Habda László vásznait a látványhű festészettel szakító absztrakt felfogás, merész asszociációk és dekoratív színek jellemzik. Hangsúlyozott szerepet kapnak a vibrálóan élénk színek vagy éppen ellenkezőleg, a megnyugtatóan egységes tónusok. A fekete szín iránti vonzódása a 2008-ban készült festmények ciklusában bontakozott ki. A fekete szín a viszonylagosságot jelképezi: minden lehetséges és minden megtalálható benne. Művészetének fontos momentumai a jelek, melyeket mintegy saját valószínűségi játékának részeként használ. Ezek a jelek több tőről fakadnak,
legyenek azok a gyermekrajzok naivitását mutató stilizált jelek, epikus időtlen szimbólumok, vagy az esetlegesen a város falára karcolt ábrák fogalmi szintre való
emelése.
A művész fő inspirálói a francia impresszionisták és a 20. század fő művészeti irányzatai: Szűcs Jenő fényképész, Villem de Kooning, Miquel Barceló, Emil Schumacher, Tapies, illetve Pierre Soulages művészete. Nemzetközi szimpóziumokon való részvételekor, különböző irányzatok és áramlatok találkozásának központjában találja magát és bár a művészet világa globalizálódik, ez nem jelenti azt, hogy a nemzetek művészetének egyedisége eltűnik. Műveiben gyakran felfedezhető a kárpátaljai festészeti tradíciók tapasztalata, ám ez a tradíció paradox módon nem feltétlen a hagyományhoz való kizárólagos kötöttséget jelenti, hanem utat nyit az új, az ismeretlen felé. Ez az ellentmondásosnak tűnő párbeszéd művészi, költői törvényszerűség. Olyan paradoxon, mint a játék maga.
Díjak: