Tanulmányok:

1974-ben befejezte a Kijevi Állami Képzőművészeti Főiskola építészeti karát.

Tagságok:

2012-től tagja a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának. Különböző technikával, többnyire pasztellel dolgozik  

2005-ben a MÉKK Munkácsy Mihály Egyesületének alapító tagja, társelnöke. Állandó résztvevője a Tiszaháti Munkácsy Mihály Képzőművészeti Alkotótáboroknak, a MÉKK Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesület csoportos kiállításainak.

2007-től az Ukrán Képzőművészeti Szövetség tagja

1984-től az Ukrán Építészeti Szövetség tagja

Egyéni kiállítások:

1989, 1999, 2004, 2007-2015: Ungvár.

1989-1991, 2010: Magyarország.

1991-92: Csehország.

2008: a Kárpátaljai Nemzetiségiek Kulturális Központja, Ungvár.

2009: Európa-Magyar Ház (Beregszász), benei faluház (Bene).

2009: Életmű kiállítás, Ungvár Galéria, Ungvár.

2009: Bártfa (Bardejov, SK)

2015: Ungvári Hungarológiai Központ

Csoportos kiállítások:

1984-2015: Kárpátaljai művészek kárpátaljai kiállításai (Ungvár).

1984-2015: Ukrajnai művészek kiállításai (Kijev).

2000. december – 2001. január: Kárpát-medencei képző- és iparművészek millenniumi kiállítása, Boksay József Szépművészeti Múzeum, Ungvár

2006: Kárpátaljai festők kiállítása Budapesten.

2007-2012: Péterfalvai Képtár, Péterfalva.

2009: Európa-Magyar Ház, Beregszász.

2010: Sárospatak, Szirmabesenyő.

2013-2018: Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek  Révész Imre Társaságának kiállítása

2007- 2017: Kárpátaljai Népművészeti és Népi Építészeti Múzeum, Ungvár, (MÉKK Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesület képzőművészeti tárlatai.

ARS POETICA

Ha a végzettségemet igazoló papírt nézem, arra azt írták díszes-cirill betűkkel, hogy архитектор, tehát építész. Ezt nem csak a diplomámban olvasható sorok, de az életem során tervezett lakóházak, különböző stílusú és funkciójú építmények is alátámasztják. A szakmámban eltöltött évek közben, a papírra vetett ablakokon kinézve, a kinti tájra kezdtem felfigyelni. A tervezőasztal köré húzott falakat lebontva, érdeklődésem a festészet és grafika felé irányult. A mérleg nyelve sokáig az építészet oldalára billent, de ez mára megfordult és a grafika, valamint a pasztell lett meghatározó munkám során.

Mindig csodáltam a természetben jelen lévő rendszert annak szerkezetét és felépítését. Egy épület tervezésénél is fontos a könyezeti és természeti adottságok figyelembe vétele. A  környezet különböző befolyásoló tényezői egyben segédkezet adhatnak a tervezéshez. Az alkotói folyamat kezdeti, tervezői stádiumában a fehér papír előtt állva meglátjuk egy épület-táj szerkezetét és kezd megjelenni a kép, aminek az alkotó kéz ad formát.

Grafikai munkám alapanyagaként a porpasztellre találtam, amiben egy érdekes kettőség jelenik meg. A festészet és garfika határvonalán egyensúlyozó technika alapanyaga, a porból kemény rúddá préselt kréta. Ez a rideg és törékeny rúd olyan puhaságot rejt magában, amit a kéz és újjak simogatása kel életre a papíron; az így született képeim témája pedig a táj, pontosabban a kárpátaljai táj lett.

Kárpátalján a hegyek veszik át a falak szerepét, amelyek a különböző korokban megnyíltak és beengedtek minket egymáshoz, majd elzártak minket egymástól, de mindig oltalmazták a lábainál élő emberek színes kavalkadját, így életünk kiradírozhatatlan részévé vált. Ebben  a „házban” sokan lakunk, a különböző nemzetiségek és hagyományok olyan kultúrális képződményt hoztak létre, ami renget embert, többek között engem is alkotásra inspirált és teszi azt a mai napig.