Tanulmányok:

1980-1984 Bakonyi Zoltán studiója. 

1985-1987 Magán úton folytatott tanulmányok  Petrecki László grafikus műhelyében.

További információ:

1988-1989 között katonai szolgálatomat teljesítettem Harkovban, ahol leginkább művészi munkákkal foglalkoztam.

Katonaság után hazaérkeztem és családot alapítottam, letelepedtem Botfalván ahol kialakítottam műhelyemet.

Tagságok:

2003-ban tagja lettem a Kárpátaljai Hivatásos Művészek Társaságának.

2007-től tagja vagyok a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának.

Kiállítások:

1997 - Magyar Könyvnap alkalmából egyéni kiállítás az Ungvári Megyei Könyvtárban.

1999 - Egyéni Kamara kiállítás, Ungvári Magyar Könyvtár kiállítóterme.

2000 - Egyéni kiállítás Bajai Városi Fesztivál , Magyarország.

2000 - Egyéni kiállítás Kalocsa, Magyarország. 

2005 Guttenberg kiállítóterem, Budapest Művészetbarátok Egyesület támogatásával.

2005-től rendszeresen veszek részt a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának, valamint a Kárpátaljai Hivatásos Művészek Társaságának csoportos kiállításain és rendezvényein.

ARS POETICA

Miután Bakonyi Zoltán és Petrecki László műhelyében megismekedtem a festészeti és kompozíciós alapokkal keresésbe kezdtem saját művészi hangom kifejezéséhez. Mindig is szerettem a természetet járni, kint lenni a szabadban és utazni. Folyamatosan vizsgálom az engem körülvevő tájat lehetnek azok a Kárpátok völgyei és hegyvonulatai vagy Európa régi városainak hívógató utcái.

Sokat kezdtem művészbarátokkal összeszedelőzködve szervezetten vagy hirtelenvett ötletként elmenni a Kárpátokba és különböző alkotótáborokba. Leginkább a plen air festésben- a szabad ég alatt való alkotásban tudtam kiteljesedni. Az impresszionista festőket vizsgálva találtam meg azt a művészi hozzáállást, ami hozzám a legközelebb áll.  A pillanat ereje, a napszak, az aktuális évszak és az előttem elterülő környezet hangulata az, ami arra késztet hogy ecsetet fogjak.

Munka közben nem sokat bajlódom a színek pontos kikeverésével pasztózusan dobom fel a színfoltokat a vászonra, hagyom, hogy a kisebb nagyok ecsetvonások szövete hozza létre a színélményt és képi látványt. Minden felületnek van valamilyen húzása, vagy dinamikája, ez a dinamika válasz a természeti jelenségekre, arra ahogyan meglebben egy fa lombozata, vagy ahogy a patak csörgedezik és utat lel a sziklák és kavicsok rései között. A természetben megfigyelt jelenségekre és azok dinamikájára válaszolva kerülnek a színeim a vászonra.

Közelről  megvizsgálva a munkákat, akár egy absztrakt színmezőként is értelmezhetünk egy-egy képet, de ha teszünk egy lépést hátra, akkor áll össze a kép és válnak a színfoltok tájleíró  képi eszközzé. A képeim felülete nem sima, minden ecsetvonásnak megvan a maga karaktere, súlya és húzása- mintha domborművé válna a vászon, ezekből a felületekből épül fel a kép, és annak rétegeit nyithatja fel és járhatja be a figyelmes néző.