Szakmai tanulmányok:

• 2015-2017 Számalk- Szalézi Szakgimnázium, Grafika szak
• 2017- től Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar, Festőművész szak
• 2022-től Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar, Képzőművész tanár szak

Tanárok:

• 2015-2017 Orgoványi Gábor, Molnár Csikós Hajnal
• 2017-től  Dr. Hegyi Csaba, DLA, egyetemi docens

Kiállítások

• 2022 - XI. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé, Kecskemét, Magyarország

• 2022 - Utópia Egyéni Kiállítás, Beregszász, Pásztor Ferenc Közösségi Zarándokáz Ukrajna

• 2022 - Ruszin Noémi Kiállítása, Rácz Aladár Közösségi Ház, Pécs, Magyarország
  Fundamenta-Amadeus Alkotói Pályázat Kiállítása, Nádor Galéria, Pécs, Magyarország
  Pécsi Művészeti Karos Hallgatók Csoportos Tárlata, Művészetek és Irodalmak háza, Pécs, Magyarország

• 2020 - Art Market Budapest, Bálna, Budapest, Magyarország

• 2020 - Látkép Csoportos Kiállítás, Nádor Galéria, Pécs, Magyarország

• 2019 - Fundamenta-Amadeus Alkotói Pályázat Kiállítása, Nádor Galéria, Pécs, Magyarország

• 2019 - A XXXIV. OMDK Kiállítása, Agóra, Kaposvár, Magyarország

• 2019 - Tolvaj Ernő Pályázati Kiállítása, Nádor Galéria, Pécs, Magyarország

• 2018 - Villányi Villanás Csoportos Tárlat, Hattyúház Galéria, Pécs, Magyarország

Ars Poetica/ Alkotói hitvallás

A művészethez fűződő viszonyomban az öröm és a játék szavai jelennek meg előttem, amik mentén, mint a gyermekben feltörő kíváncsiság, alkotom meg saját munkáimat. A játék számomra olyan festészeti szentséget ölel fel, amely tiszta mivoltát megőrizve, nem restelkedik megmutatni valódi alakját. Fink gondolatával egyetértve: „Az emberi játék egy különösen kitüntetett módja annak, ahogyan az ittlét megértőn viszonyul annak egészéhez, ami van, s hagyja magát áthatni az egész által…” Így a festészet csodálatával tölt el, ahogyan az elgondolt formák, technikák, a vásznon történő események hatására teljes mást alkotva újdonságot adnak a képnek.

A naiv festészeti stílusban megtaláltam a természetesség elfogulatlan állapotát, mely a világ felfedezésére tett gyermeki öröm és nem a tökély hangsúlyozására tesz tanúbizonyságot. Paul Klee-t idézve: „A művészetnek vannak őskezdetei, amivel néprajzi gyűjteményekben találkozunk, vagy otthon, a gyerekszobában. A gyerekek is tudják ezt, és bölcsesség rejlik abban, hogy ezt tudják.” Az ösztönösség attitűdjét megőrizve, ahogyan az archaikus népeknél, gyermekrajzokban vagy a népművészetben is megjelenik és rokonságot hoz magával, az a közvetlen kezdetek a művészetben. Kárpátaljai magyarként, megismerhettem a kultúrák keveredését az itthoni körülmények között. Ez a pár kilométerenként változó kulturális környezett sarkalhatott arra, hogy tovább lépve kutassam más népek hagyományos vizuális rendszereit is. A megannyi kultúra szövedékében, ahogyan a csipketerítőben jelenlevő szállak, ezekben a művészeti stílusokban találtam rá saját „vizuális” nyelvemre a festészet területén. Példaképeimet is ehhez hasonlóan a sokszínűség jellemzi, közülük is legkiemelkedőbb Anna Margit és Berki Viola, James Ensor, Edvard Much, Niko Piroszmani, Antonio Ligabue vagy Maria Primachenko.

Munkáimon keresztül, a való világban jelen levő tárgyaknak , illetve élőlényeknek, mesevilág módjára átformálva megvalósulnak metaforikus leképeződéseik. A legősibb attribútumokat alkalmazva – maszk, bábu- saját képi világomra manifesztálódva, új jelentés hordozóivá válnak, ősi rendszerük megtartása mellett.  Munkáim különböző léptékű formarendszerei, az egyes részletek a kép egészétől külön is értelmezhetők. Ugyanakkor a festett alapon egymást átfedő technikai sokaságot, amelyben ez mégis organikusan működő összhangban tud csoportosulni. A megjelenő anyagok ilyen formán sokrétűek egy-egy képen. Megvalósításához a festékeken túl újságot, gyapjút, kartont, homokot is használok, amelyet kihasználva kollázsszerűvé domborítja ki az adott formát. A tiszta színek fauvista előzmények szellemi örökségére épülnek, egyben megragadva a frissesség és az expresszivitás érzését. Azon elv szerint alkotok, hogy a festészetben a legfontosabb a jelenlevő „aura” megragadása.