A NYITOTT ABLAKBAN Sz. Kárpáthy Kata, író és Kulin Ágnes festőművész egymásra hatása
2024. 10. 04.

A projektről röviden: A RIT (Kárpátataljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társasága), a KVIT-el (Kovács Vilmos Irodalmi Társasággal) együttműködve egy közös művészeti projektet indított 2020-ban, ami a „Nyitott ablak, Képekben a szót és szavakban a képet” kapta. A projekt, a kárpátaljai magyar írók, valamint képző- és iparművészek közötti együttműködésre épül: A közös projekt kiindulópontja a képző- és iparművészeti, valamint irodalmi műfajok közötti kapcsolat. Mi volt előbb, a s

Az egymásra ható alkotói folyamat eredményeként most Szabó Kárpáthy Kata író tollából született novellát olvashatunk Kulin Ágnes festőművész tükrébe nézve.

Kulin Ágnes

Sebek – kevert technika – vászon, tükör,55 x 65 cm, 2022

 

Sz. Kárpáthy Kata: Sebek

Sötét volt a kórteremben. Már ha kórteremnek lehet egyáltalán nevezni azt a szobát, amiben korábban a takarítók tanyáztak, most viszont ideiglenesen egy kisfiú és egy kislány lakott. Túlzsúfolt volt a kórház épen maradt része, ezért a legkisebb zugokat is átalakították. Nem csak azért volt odabent sötét, mert éjszaka volt, hanem mert az ablakokat bedeszkázták. Naponta voltak odakint robbanások, az ablaküveg pedig mindannyiszor betört. A vezetőség úgy döntött, inkább sötét lesz, minthogy a kis páciensek megfázzanak. 

A két kis beteg egy gyenge fényű elemlámpa mellett éjszakázott.

– Nekem mélyebb a sebem, mint neked! – mondta a szőke kislány.

– Megmutatod? – kérdezte a vörös kisfiú. 

– Nézd – a kislány felhúzta a karján a felsőjét egészen a válláig. Hosszú, mély seb húzódott rajta, ami kettéválasztotta a sovány gyermek felkarját. Sok-sok öltés tartotta egybe a tátongó sebet. – Két orvos dolgozott rajta, én meg ordítottam.

– Ez de durva – tátotta a száját a kisfiú. – Annyira fájt?

– Igen, meg nagyon féltem, lőtték a kórházat.

– És mi lett veled, rádesett egy ház?

– A konyhában voltunk anyuval, amikor jött a rakéta. Én a polcok alatt ültem és videókat néztem anyu telefonján. Aztán volt egy nagy puffanás. A sok üvegpohár rámesett, meg a tányérok, utána meg a polc meg a fal egy része is.

– Anyukád miért nem segített?

– Mert a rakéta kettészakította a konyhát, és anyu leesett a konyha másik felével. Én meg fent maradtam.

– És apukád?

– Nekem nem volt apukám. 

– Nekem se. 

– És anyukád?

– Az se.

– Akkor hol laktál?

– Mamánál. Figyeld, mekkora seb van a lábamon – most a kisfiú húzta fel a nadrágja szárát. Az ő lábán kisebb, de mélyebb seb volt.

– Veled mi történt?

– Bicikliztem, és a peresz a lábamba állt.

– A micsoda?

– A peresz, mert egy gránát felrobbant mellettem.

– Az nem peresz, hanem repesz – oktatta ki a kislány.

– Nem, az peresz!

– Nem, repesz! Bemondták a tv-ben is, hogy a gránát amikor felrobban, sok repesz repül szét.

– Márpedig az peresz.

– Nem igaz!

– Tudod mit? Majd megmondja az ápolónéni – mondta a kisfiú. Épp nyílt az ajtó. Bosszúsan lépett oda hozzájuk az ápolónő.

– Kolja, Nataska, éjfél elmúlt, miért nem alszotok még? – suttogta. Hangjában egyszerre volt szigorúság és szeretet.

– Nyina néni, ugye peresz állt a lábamba? – kérdezte suttogva a kisfiú.

– Adok én mindjárt akkora pereszt neked! Csendbe lenni, és lámpát lekapcsolni! Vagy holnap hatalmas szurit kaptok a popsitokba, és odaadunk titeket a katonáknak, akik majd megesznek! – majd Nyina ápolónő sarkon fordult.

Megtette hatását a fenyegetés. Mire bezáródott a szoba ajtaja, a két kis beteg feje búbjáig betakarózott. A biztonság kedvéért meg sem mukkantak a reggeliig.

 

© 2018 rit.uz.hu - minden jog fenntartva
powered byForweb - Webáruház készítés