Október 18-án Szent Lukács, a festők védőszentjének neve napján ünnepeljük a Magyar festészet napját immáron 2002 óta.
Ehhez a naphoz kötve nemzetközi programok valósulnak meg ott, ahol magyar művészetkedvelő közönséget és magyar alkotó közösséget találunk. Ennek az eseménynek a megünneplésére Magyarország Kijevi Nagykövetsége kérte fel a Társaságot egy csoportos kiállítás szervezésére az Ukrán fővárosban. A rendezvény ötletgazdája Heizerné Hegedüs Éva diplomataasszony volt, aki a rendezvény fővédnökeként arra hívta fel a figyelmet megnyitó beszédében, hogy a kultúra és művészet lehet az a híd, ami össze tudja hozni az embereket és egy kis megnyugvást tud nyújtani a léleknek, ezekben a lélekromboló időkben. Nagyon fontosnak tartotta, hogy ebben a nehéz időszakban is megvalósuljon a projetk és a művészeteknek ezen nemes missziójára hívjuk fel a kiállítással a figyelmet!
A megnyitón én is felszólaltam, a RIT közösséget mutattam be a kijevi műkedvelők számára. Az aktív 25 fős tagságunkból 23-an vettek részt a kiállításon fejenként egy-két munkával. Megnyitó beszédemben ismertettem Társaságunk alkotóit és a RIT névválasztásának hátterét. A továbbiakban részlet olvasható a megnyitóbeszédemből:
„A szervezetünk Ukrajna legrégebbi magyar képzőművészeti csoportja, ami 1990-ben kezdte meg működését. Akkor 14 alkotóművész döntött úgy, hogy létre kell hozni egy olyan csoportot, ami támogatja az akkor megújuló Ukrajnában a hozzá csatlakozó művészek boldogulását, alkotói pályáját. A kezdő 14-nek nagyon érdekes volt az összetétele egyedül egy nő volt közöttük és Kárpátalja 4 járásából csatlakoztak hozzá szobrászok, grafikusok és ipar- és képzőművészek. Ebből a 14 alapítótagból sajnos már csak hárman vannak közöttünk: Id. Hidi Endre keramikus, Erfán Ferenc festőművész és Réti János grafikus, festőművész, akiknek láthatják munkáikat a kiállításon is. A RIT fennállása óta háromszor váltott elnököt, Tóth Lajos és Magyar László után én vagyok a szervezet harmadik elnöke, amely posztot 2016 óta töltöm be.
Talán az is kérdés sokak számára miért pont Révész Imre nevét vette fel a Társaság? Ki is ez a Révész Imre? Révész Imre egy kárpátaljai gyökerekkel rendelkező, Nagyszőlősön nevelkedett realista festőművész volt, aki a közismert Munkácsy Mihálynak volt a diákja. Bécsben kezdte művészeti tanulmányait, ahol Székely Bertalannál tanult, de ő volt az első, aki a frissen megalapított Munkácsy Ösztöndíjjal Párizsba utazhatott és a mester kezei alatt tanulhatott. Még a Nagybányai Művésztelepen is megfordult. Fontos volt számára a pedagógia és művészeti nevelés is és a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanított. A Budapesten töltött 10 éves munkája után a Kecskeméti Művésztelep vezetője lett. Budapesti évei alatt olyan diákjai voltak, mint Boksay József, aki ismerős lehet itthon, hiszen az ő nevét viseli a Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum és Erdélyi Béla, akinek nevét pedig az Ungvári képzőművészeti szakközépiskola viseli. Révész Imre sokakra volt hatással, nem feledkezett meg otthonáról és életének utolsó időszakát Nagyszőlősön töltötte, ahol a városi temetőben helyezték végső nyugalomra. Mint alkotóművész is figyelemre méltó pályát járt be, és pedagógusként is hatással volt több felnövekvő művésznemzedékekre. Bár nem voltam ott a névválasztásnál, úgy gondolom nagyon jó nevet választottak az alapítóink, képzőművész-pedagógusként számomra kifejezetten példa értékű Révész Imre életpályája.
Részlet a kiállítási expozícióból
Ha körülnéznek a falakon és a posztamenseken, akkor nem látnak két teljesen egyforma munkát. A RIT-ben nincs egy irányadó stílusirányzat, a realizmus, impresszionizmus, poszt impresszionizmus és avantgard stílusirányzatok képviselői is képviseltetik magukat. Nem csoda, hiszen a korfelosztás is változó a tagságban, a jelenleg 25 fős csapatban a 80 éves doyenek mellett a 25 éves alkotópályájuk kezdetén álló művészekkel is találkozunk. És bár a különböző nemzedékek nem mindenben értenek egyet, a viták mellett is együtt vagyunk, igyekszünk megoldásokat találni a hétköznapok problémáira és mondhatom, úgy működünk, mint egy hangos, bohém művész család.
Azért vannak műfaji csoportok és tagozatok a RIT-ben és ezt szerettük volna az expozícióban is jelezni; így a hasonló stílusban alkotók munkáit igyekeztünk egymás mellé elhelyezni. Láthatjuk a kárpátaljai festőiskola hagyományait követő tájképek és életképek egy csoportját, de megjelennek az absztraktabb non figurális képzőművészeti alkotók és dekoratív iparművészeti, valamint grafikai alkotások csoportjával is találkozunk a tárlaton. Mindenki más színt képvisel és a saját egyedi alkotói látásmódjával bővíti a RIT színeinek palettáját.
És milyen témákkal találkozunk? Ebben talán több kapcsolódási pontot láthatunk a tagok munkáis között. Sokak munkájában jelenik meg a háború szörnyűségeire adott reflekció, akár Zsigó Olívia Fájó emlék című kisplasztikájában, ami a rengeteg elvesztett barátra és családtagra hívja figyelmet. A bezártság, a félelem ábrázolása, szomorú melankólikus múltbarévedés ehhez a nehezebb témákhoz sorolható, amiről Baraté Ágnes Figura a Káoszban és Gyermekkori emlék című képe szól. De akadnak olyan művészek, akik a megnyugvást keresik munkáikban, pozitívabb érzéseket hívnak elő alkotásaikkal, ilyen lehet Ifj. Hidi Endre Ölelés című kisplasztikája vagy Réti János: Öröm, Boldogság, Ünnep című munkája is. Mindenkit más mozgat, mindenkit más nyugtat meg, mindenkiből mást hív elő ez a helyzet, és hogy ki reagálja le jobban ezt az ember próváló élet szituációt azt nehéz eldönteni. Talán egyet tudnak érteni velem abban, amikor fukarul osztogatják az örömre okot adó pillanatokat, akkor minden lehető alkalmat meg kell ragadni. Számunkra ez a kiállítás is ilyen örömhozó esemény. Örülünk, hogy itt lehetünk és örülünk annak, hogy megismertethetjük önökkel a RIT művészeit. Remélem mindenki talál a saját stílusához-elképzeléseihez illő munkát a Tárlaton és talán elindítja abba az irányba, hogy kövesse a Társaság életét, vagy egy-két művész munkásságát a későbbiekben is.”
Kopriva Attila és Kulin Ágnes a kiállítás plakátja előtt
A megnyitó program részét képezte továbbá egy előadás Kopriva Attila festőművész és művészettörténésztől, a RIT tagjától, aki a híres Nagybányai Művésztelep kialakulásáról és működéséről beszélt. Részletesebben kitért a Nagybányai művésztelep kárpátaljai vonatkozású alkotóira. Bemutatta azt, hogy a Kárpátaljához köthető közismert egyik alapító, Hollósy Simon festőművész mellett még mennyi kárpátaljai képzőművész fordult meg a híres szabad iskolában. Továbbá felhívta a figyelmet a kárpátaljai festőiskola és a Nagybányai festészeti hagyományok kapcsolatára.
A megnyitó végén pedig a vendégek közül felszólalt, Csebékin András, grafikus- és képzőművész az Ukrán Művészeti Akadémia akadémikusa és volt elnöke 1995-2022 között, aki dicsérte Attila előadását. Kiemelte annak a fontosságát, hogy a különböző nyelven gondolkodó alkotóközösségek egymás felé nyitása állandó jelensége a művészettörténeti csoportosulásoknak és iskoláknak, hiszen Nagybányán is Budapesti és Müncheni diákok keveredtek, akik magyar, német, román, lenygyel, stb. nyelven beszélve mind egy helyen közösen alkottak. Valamint arra hívta fel a figyelme, hogy a művészet a legjobb közvetítő - tolmács a közös kultúra építő munkában. Külön kiemelte, hogy ebben a munkában milyen fontos szerepet vállal Kopriva Attila, mint képzőművész és pedagógus és, hogy a kárpátaljai festő hagyományok és baráti együttélés ennek a közös alkotói munkának egyik mintapéldája Ukrajnában.
A megnyitó után szabad beszélgetés és borozás közben ismerkedhetek a jelenlévők az alkotásokkal a Szent Szófia-székesegyház kertjében található Múzeum „Metropolita Ház” harmadik szinti kiállítótermében.
Örülök, hogy Kijev központjában a RIT alkotásait vihettük el ebben a nehéz időben, és bár szívmelengető élménnyekkel, de egy kis megfázással is távozva azért reméljük, hogy a későbbiekben, békésebb időkben is részt vehetünk hasonló programokon a magyar kultúra és a kárpátaljai képzőművészet hírnevét öregbítve.
Szeretném megköszönni Heizerné Hegedüs Éva diplomataasszonynak és Sáfár Ágnes külügyminisztériumi munkatársnak, hogy szívükön viselték a projektet, őrizték munkáinkat. Nekik köszönhető, hogy a hosszú tervezés után a RIT ilyen szép létszámban, csoportosan kiállíthatott Kijevben. Köszönjük a Metropolita Ház munkatársainak az expozíció készítéséhez nyújtott segítségüket. A kiállítási anyag előkészítéséhez és a képek eljuttatásához, a szervezési munkálatokban továbbá segítségünkre volt a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt egész éves működésünket segítő támogatása. Magyarország Beregszászi konzulátusa munkatársainak is köszönjük az együttműködést a szállítás megszervezésében.
Szeretettel várunk minden érdeklődőt a RIT csoportos tárlatára, ami november elsejéig megtekinthető!
A kiállításról további képek és videók tekinthetőek meg az alábbi linken:
https://drive.google.com/file/d/1VZSecDaaUuGLS1qhQdIHZ2gxwevyCCiK/view?usp=sharing
Kulin Ágnes