Ma pontosan egy hete hogy visszatértünk a valóságba, a Lipovecen / Hárspatakon rendezett őszi Alkotótáborunkból. A beszámolómat írva, melankóliával áthatva és irígykedve az egy héttel ezelőtti önmagamra emlékezem vissza aranyőszben töltött időszakra.
Miért járnak a művészek alkotótáborba? Ennek igazából sok oka van. A megszokott környezetből való kiszakadás mindenkinek ajánlott időnként, hiszen a távolság más perspektívába helyezi az otthoni problémákat és a légkörváltozás beindíthat olyan kreatív folyamatokat, amelyekre nem is gondolnánk a megszokott alkotói rutinunkban. A realizmus óta látjuk, hogy a kiszabadulás a tájba meghatározó az alkotásban sokak számára. A 19. században még újjító elképzelésnek számított, de mostanra megszokott dologgá vált a művészközösségek számára. Társaságunk névadója is egy ilyen helyszint, művészeti kolóniát, művésztelepet irányított Kecskeméten, ahol az érdeklődők kisérletezhettek és a napjaikat az alkotásnak szentelhették Révész Imre irányítása alatt a realista festéstílus fényében.
A RIT is évtizdek óta rendez alkotótáborokat, a „Ki szabadba!” impresszionista felhívásnak eleget téve. Ezeket az eseményeket Hollósy Simonról nevezték el társaságunk alapítói, aki Müncheni szabadiskolája diákjait a városi zajból kiszakítva a Kárpátokba és először Nagybányára, majd később a Técső melllé hívta, a hegyek ölelő karjaiba - alkotni. „Szabad iskola” igen ezek a művésztelepek tele vannak lehetőséggel és szabadsággal, nem az egyetemi órarendek kötöttségét követik és hát nem négy fal közé zárva tanul-dolgozik-alkot a művész. A Nagybányai művésztelepen tavasz és ősz között jártak alkotni a művészek, egy négy hónapos időszakban. Kárpátalján két fő időszak hívja a művészeket a hegyekbe, az aranyősz égő és vibráló színei, valamint a tavaszi virágzás, amikor puha vattapamacsok lepik el a dombtetőket. Tanuló éveim alatt én is megfestettem az őszülő és viruló kárpátok rámszabott számát; én nem ezért járok az alkotótáborokba Figurális művész vagyok, nem a plein air hagyományokat követem, és nem a szabadban dolgozom a festőállványom mellett állva és a pillanat benyomásait megörökítve. Mégis, sokat kapok ezekben az alkotótáborokban! 17 éves korom óta veszek részt a RIT Hollósy Simon Alkotótáboraiban és azóta több helyen is jártam, más szervezésű és tematikájú alkotótáborokban. Az a tény, hogy az egész napunkat az alkotásnak, az alkotásról való gondolkodásnak, beszélgetésnek szentelheti az ember nagy kincs és ritkán adódik rá alkalom a hétköznapokban.
Lipovec/ Hárspatak egy kis település a Róna Havasok lábánál, más itt az életritmus. 15 perc alatt végig lehet sétálni a falun, ahol minden második házban él már csak valaki és a harmadik napra már mindenki ismerős. Itt más az élet, nincs szélessávú internet, olyan mintha elbújnánk a 21. század kényelmes civilizációjától és a gyors tempójú világ bajaitól, amiből sok akad manapság. Nagyon kiváltságosnak éreztük magunk kilencen: Berecz Margit, Boreckij Jároszláv, Dikun György, Hrabár Natália, Erfán Ferenc, Kalitics Erika, Klisza János, Kulin Ágnes, Réti János, hogy pár napra elbújhattunk a világ zajától! A tábor ideje alatt ki-ki a kedve szerint alkotott, voltak akik akvarellel, voltak akik pasztellel dolgoztak, de olaj festékkel és digitális grafikai technikákkal is készültek alkotások.
Szerencsések voltunk, mivel gyönyörű időt kaptunk erre a hétre, az aranyősz minden szépségével megajándékozott minket. Bár én betegség miatt csak az alkotótábor felén tudtam részt venni, ez a pár nap is olyan feltöltődést adott számomra, amit minél hamarabb szeretnék megismételni. A kényelem is adott volt. A II. RFKMF által fentartott épületbe most nem üres kézzel tértünk vissza, hiszen az ezen a helyszínen korábban készült képekkel és más felajánlott képekkel díszítettük ki az épület falait, úgy gondolom otthonosabbá tettük a Buczkó István magashegyi kutatóbázist, amit egy időre alkotóházzá alakult.
Ahhoz, hogy valamiféleképpen átadjuk az alkotótábor hangulatát és megosszuk azt, amit mi kaptunk különböző módszerekhez folyamodunk. Ebben a beszámolóban a hét hangulatára jellemző képeslapokat készítettünk elő és egy fényképalbumot állítottunk össze az emlékezetes pillanatokból. Az alkotótáborban és az alkotótábor hatása alatt készült munkákból egy kiállítást is tervezünk, amire Beregszászban kerül sor. A Na’Conxypan galériában kerül megrendezésre a következő év elején az a tábort összegző tárlat, 2025 januárjában. A megnyitó ideje még pontosítódik, de remélem ez a kis beszámoló is felkelti az érdeklődést az alkotótábort összegző kiállítás iránt.
Az alkotótábor létrejöttét a Magyar Nemzetpolitikai Államtitkárság támogatta, valamint köszönjük a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek a támogatást. Köszönjük a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolának, hogy a Buczkó István magashegyi kutatóbázisán és terepgyakorlati helyén töltöthettük immáron második alkalommal őszi alkotótáborunkat, valamint köszönjük a Kiscsikó étteremnek, hogy az alkotótábor ideje alatt ilyen jó ellátásban volt részünk.
Az alábbi linken további képek, és pillanatok tekinthetőek meg az alkotótáborból:
https://drive.google.com/drive/folders/1bwPD1ktwJuf-85_8UeZsWUuA9Ok4Rv8A?usp=sharing
A beszámolóban Josza Buszon / Yosa Buson 18. században élt japán költő haikuit olvashatták az alkotótábor hangulatát bemutató képeslapokon.
Kulin Ágnes