Egy képzőművészeti tábor sokkal több annál, minthogy megismerjük a világ más tájairól érkezett kollégák munkamódszereit, gondolkodásmódját.
Ne feledjük, minden ilyen alkalomra konkrét céllal érkezünk, feszített tempót kell diktálni önmagunknak, hogy a megvalósításra váró mű idejében elkészüljön. Ehhez pedig pótlólagos energiákat kell mozgósítani, hangsúlyozta Matl Péter szobrász, festő és grafikus a Munkácsy Mihály Magyar Házban tartott élménybeszámolóján. Az újjáéledt Munkácsi Magyar Egylet felkérésére lezajlott előadás során a művész fényképek segítségével villantotta fel azokat az élethelyzeteket, amelyeket az elmúlt több mint három évtized alatt a különböző alkotótáborokban megélt. Japán, Kína, Brazília, valamint Európa számos országa szerepel a táborlistán.
Önmagát adta az ötlet, hogy a művész bemutassa az Ópusztaszeren felállított Nemzeti Összetartozás emlékművet, amelyet két fiával, Árpáddal és Szilárddal, valamint ifj. Hidi Endrével együtt készített 2012-ben. Az alkotó elmondta, hogy mindig az a szándék vezérelte, hogy műveit kivigye a közönség elé, hogy azokat minél többen láthassák. Egy jó köztéri szobor ugyanis meghatározza a környezetének a hangulatát. Matl Péter természetesen szólt arról is, hogy milyen hatással volt rá az az ország, az ott élő emberek közössége, amelyeket felkeresett. Felfigyelt például arra, hogy a japánok mennyire fontosnak tartják: a meditációra, az elmélyülésre alkalmas terek vegyék őket körbe. A felkelő nap országa művészeire a hagyománytisztelet, a precizitás és a letisztultság jellemző. A világ túlsó felében, Brazíliában pedig azzal szembesült, hogy ott mennyire nyitottak az emberek: mosolyognak feléd, bátorítóan néznek a szemedbe, mindig hajlandók megállni egy kis diskurzusra. Történelmileg úgy alakult, hogy Dél-Amerika földrésznyi nagyságú országában a barokk stílus vált az etalonná. Ebből fejlődtek ki a modern művészeti ágak.
A művész számára óriási élményt jelentett, amikor Kínában a 12 millió lakosú Hulan város melletti szobrásztáborban tölthetett néhány hetet. Az itteni szervezők azt találták ki, hogy az elkészült alkotásokat egy úszó, bójával rögzíthető talapzatra rakják, s így azokat a partról lehet megtekinteni. Egy idő után a mozgó szoborparkot tovább viszik a folyón, hogy abban egy másik nagyváros lakói is gyönyörködhessenek.
Matl Péter beszámolt róla, hogy a szobortáborok szövetsége révén nyolcvan táborral állnak szinte napi kapcsolatban, így a Kárpátalján szervezett szobortáborok munkájába a világ több száz művésze betekintést nyerhetett az elmúlt évek során.
Pogány István, a Munkácsi Magyar Egylet fölött védettséget vállaló helyi római katolikus egyházközség plébánosa annak az örömének adott hangot, hogy újraindult a szervezet, hogy az itteni magyarok egy olyan közösségi térben mozoghatnak, ahol lehetőség nyílik szabad idejük tartalmas eltöltésére, az informálódásra és megbeszélhetik ügyes-bajos dolgaikat.
A találkozó moderátora, a szervezet egyik alapítója, Popovics Pál arról számolt be, hogy a továbbiakban havi-kéthavi gyakorisággal tartja összejöveteleit az egylet, arra törekszenek, hogy ezek az alkalmak minden résztvevő számára maradandó élményt nyújtsanak. A jelenlevők ezután baráti beszélgetésen vettek részt, majd este fél kilenc tájban az udvaron meggyújtották a nemzeti összetartozás és a béke tüzeit.